Korábban, évekkel ezelőtt nem értettem, hogy miért nem foglalkoznak az egészségükkel még intelligens, képzett, sikeres emberek sem. (Az igaz, hogy a jobb értelmi képességekkel rendelkezők, a műveltebbek, a tájékozottabbak és az élet valamely területén sikereket elérők nagyobb arányban fordítanak figyelmet és próbálkoznak az egészségük javításán, de a többségük alig tesz valamit, vagy már meg sem próbálja.)
Tehát, miért nem foglalkozik a többség eleget az egészségével, szerintem?
A válasz nem csak egy mondat, de nem is túl bonyolult.
1. Az életben a legkisebb problémájuk is nagyobb, mint hogy az egészségükkel foglalkozzanak.
A kemény gazdasági, szociális helyzet, a mindennapi nehézségek megoldása elsőbbséget élvez. Az egészséges ételek beszerzése, vagy éppen időt és figyelmet fordítani arra, hogy ne fogyasszanak túl sok “hangulatemelő, az élvezetet (némi megkönnyebbülést hozó)” ételeket, italokat, már túl sok tennivaló. Túl sok a stressz az életükben, hogy még ezzel is foglalkozzanak. (És a stressz egyébként is egészségromboló.)
2. Azt hiszik, hogy már tesznek érte, mert elfogadtak néhány nem működő, vagy csak alig működő megoldást. Például, hogy “mindent csak mértékkel” vagy azt, hogy “sokszor keveset”.
Ezek jó tanácsok, ha valaki mértéktelenül zabál (rendszeresen), de a többség számára ez nem segítség.”
3. Korábban már többször megpróbáltak sikertelenül diétázni, fogyókúrázni és mozogni, edzeni. Csalódás lett a vége. Például azért, mert az “egyél kevesebbet (ebből-abból) és mozogj többet” tanács követése egyre éhesebbé és fáradtabbá tette őket. Szinte mindenkivel ez történik, ez egy csapda. Bár eleinte fogytak és jobb lett a fizika teljesítőképességük a több mozgástól, de maguk ellen dolgoztak, tehát a kudarc szinte elkerülhetetlen volt. Ők már feladták, legalábbis a következő próbálkozásig.
4. Már nem látják, mert már nem néznek szembe vele, hogy valami nagyon nincs rendben a testi állapotukkal. Tudják, hogy valószínűleg kemény sors és sok szenvedés vár rájuk, de nem foglalkoznak ezzel. Miért?
A testi tüneteik, megjelenésük hasonlatosak azokhoz, akik már belehaltak, vagy szinte biztosan szenvedni fognak. Ezzel nagyon nehéz szembenézni.
Érdekes, hogy a hírmédia és a női magazinok elmondják, hogy mi vár azokra, akik így vagy úgy élnek, de a tanácsaik csak a szokásos “egyél kevesebbet (ne légy falánk) és mozogj többet (ne légy lusta)” keverve valami meglepő, új dologgal. Aki nem ad valódi megoldást egy problémára, csak beszél róla, az csak egyre inkább lehagolja a problémával küzdőket. Mindenki ismer ilyen embereket vagy hírcsatornákat.
Ami túl kellemetlen vagy fenyegető, azt az emberek elnyomják magukban, így az “láthatatlanná válik” számukra. Mindenki látja rajtuk a problémát, csak ők nem. Tipikus történet, hogy egyszer csak rádöbbennek, hogy “Úristen, mekkora vagyok, ezt nem is láttam eddig.”
A lényeg röviden:
Miért nem foglalkoznak az emberek az egészségükkel?
1. Túl sok probléma, stressz az életben.
2. Azt hiszik, hogy jó úton járnak, hogy tesznek az egészségükért.
3. Korábbi sikertelen próbálkozások miatt nem bíznak a sikerben.
4. Elnyomják magukban, hogy nagy baj van, mert túl fájdalmasak, túl kellemetlenek a várható következmények.
Mit tehetünk, hogy a fentiek ellenére mégis egyre többen tegyenek az egészségükért (a helyes módon)?
1. Felvilágosítás, felvilágosítás, felvilágosítás. A helyes információk elérhetővé tétele, a helyes módon. Terjeszteni kell az igét, tehát az igazságot. Az emberek egy része képes észrevenni, hogy mi lehet a megoldás, és még reménykedik, azaz szükségét látja az életmód változtatásnak.
2. Aki viszont most nem is nyitott, vagy képes az életmódváltásra, de később azzá válhat. Jó, ha már előre rendelkeznek a lehetséges és helyes megoldásokkal, vagy legalábbis tudják, hogy léteznek ilyenek.
Sokak számára a nyitottá válás és a magas szintű motiváció – sajnos -, csak akkor fog bekövetkezni, ha ők maguk kerülnek egy súlyos egészségügyi helyzetbe, és túl akarják élni azt, vagy megmentik őket az orvosok, mondjuk egy agyvérzés, egy szívroham, vagy rák következményeitől. Utálom azt mondani, hogy “én szóltam előre”, ezért ezt csak ritkán mondom.
.
Korábban nem értettem. Mit? És miért?
Facebook hozzászólások
